Betegség - lélek - gondolkodás

Sok-sok irányból lehet arról informálódni, hogy a betegségek hátterében lelki okok állnak. 
Szívesen megcáfolnám ezt az állítást, mert önmagában nem állja meg a helyét, mindazonáltal vannak betegségek, amikor valóban igaznak mondható. Igazából az egész témakör értelmezése függ attól, hogy mit értünk betegség, és mit a lelki okok alatt. 

Mindazonáltal az én nézőpontom szerint a betegségek általában összetettek.

Alapjában véve, az egészség szempontjából három tényezőt kell figyelembe venni: a testet, a lelket (vagy energiát) és az elmét (vagy spirituális körökben nevezik egónak is). A test egy jelzőrendszer, ami a másik kettő állapotát tükrözi vissza, és jelez, ha valami nem harmonikusan működik, de a test állapota is tud bizonyos érzelmi reakciókat kiváltani (pl. tüdőbetegeknél gyakori a lehangolt, apatikus állapot vagy a depresszió; bélbetegeknél az indokolatlan idegesség; májbetegeknél az ingerlékenység, állandó ingerültség). Na ez az, amit már nem igazán szoktam említeni sem a cikkek, sem a könyvek (bár a kínai gyógyászatban ez jól ismert). Az egész világon minden hat egymásra, semmi sem különül el valójában, nem lehet a többitől elszakítva, a környezetből kiragadva vizsgálni, és nem csak az egyik hat a másikra, hanem az is visszahat.

Összefoglaltam, milyen okok válthatnak ki betegségeket, s ezt most megosztom Veled, Tehát, az egyik a jól ismert lelki ok. Ami azt jelenti, hogy vannak olyan egészségügyi problémák, amiket bizonyos érzelmek, tudatalatti elnyomott vagy fel nem ismert korlátok, félelmek, korábbi traumák váltanak ki. 

Más betegségeket családi minták okoznak. Van egy olyan tulajdonságunk, hogy szeretetből hasonulunk a szüleinkkel, nagyszüleinkkel bizonyos dolgokban. Az, hogy miben, az saját valasztásunk. Van, hogy személyiségjegyben, van, hogy betegségben. Ezáltal bizonyítjuk tudat alatt, hogy szeretjük őket.  Tulajdonképpen, ha végiggondoljuk, akkor rájövünk, milyen hülyeség ez, de mégis eszerint működünk. Pédául: ha valamelyik szülőnek visszeres volt a lába, vagy fájt a térde, akkor hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy olyan leszek, mint a nagyi, neki is fájt a lába mindig. Pedig lehet, hogy egyébként az a lábfájás egy átmeneti és más jellegű probléma, mégis várható, hogy a jövőben sokszor fog fájni a lábunk. A hasonulás rendszerint teljesen rejtve van. Nem vesszük észre, hogy valójában nem a sajátunk a betegség, vagy a fájdalom, hanem valaki másé. 

A gondolataink, a viszonyulásunk, s legfőképpen a nézőpontunk is kiválthat betegségeket. Az, ahogyan tekintünk a világra, a minket érő eseményekre, helyzetekre, és ahogyan következtetéseket vonunk le és értékelünk dolgokat, sokszor olyan önképet és világképet alakít ki, aminek következtében felborul az egyensúly, és megjelenik a betegség. Az, ahogyan viszonyulunk például magunkhoz, hogy a testünket, a betegségeket használjuk-e valamire (például önsajnálatra, vagy szeretetkeltésre, figyelemfelkeltésre), a betegségek forrásául szolgálhat. 

De fájdalom jöhet létre akkor is, amikor valamilyen belső korlát átlépésére van szükség, de azt nem tudjuk vagy akarjuk megtenni.

Ezek a tényezők nagyon sokszor nem is különíthetők el egymástól. Például örökölhetünk családi gondolatmintát is, ami aztán hasonló betegséget hoz létre, mint valamelyik családtagunknál. 

Mindez azért fontos, mert ha megértjük a betegségek sokoldalúságát, akkor látjuk azt is, hogy nem lehet egy adott betegséget mindenkinél ugyanúgy kezelni, legfőképpen nem úgy, hogy a fizikain kívüli tényezőket nem vesszük figyelembe.